Az élet néha céltalan: csak tengődünk. Van, hogy álmaink helyett a valóságnak élünk. Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. De láthatatlanul nem szállhatsz, csak a földhöz ragadsz!

Néha ez a fékeveszett, tragikus, szomorú és nyüzsgő világ a feje tetejére áll, és egy pillanatra megáll, hogy valóra váltsa valaki álmát..

Fáradékony tengeren, hajózik a lélek, most messze van a sziget, hova mindig visszatérek, pedig a hideg kövek, s a csillagos éjszakák, emlékeimet folyton visszahozzák.. Több vagy nekem mint egy ember, te vagy az élet minek hála a sebektől, megtisztul a lélek, s a folyton kínzó fájdalom lassan véget ér, hisz addig van a boldogság, míg vagyunk..te és én.. 

Egy lány & egy fiú ... lehetnek "csak barátok". De egyszer egymásba is szerethetnek ... talán csak ideiglenesen.
talán rosszkor vagy túl későn.
de talán örökre ...

Miért nem lehetek az a lány, akiről a barátaiddal beszélsz?
Az egyetlen, aki mosolyt fest az arcodra,
Az egyetlen, akivel lenni akarsz,
Miért nem lehetek ÉN az a lány ... ? 

Csajok ... Hülye srácokba zúgunk bele,
Elkövetünk pár buta hibát,
Szeretjük megjátszani a hülyét és hangosan röhögni,
de, mi, lányok, egy dologban vagyunk igazán jók:
erősnek maradni .. 

Melletted ültem és néztem ahogy mosolyogsz
Annyi srác, mégis csak téged látlak, de te tudomást se veszel rólam 

Fiúúk! Mikor beleszerettek egy lányba ...
Mondd el neki hogy mennyire imádod Őt.
Ha szomorú, öleld át szorosan.
Legyen Ő az első a többi lánnyal szemben, akikkel együtt lógsz.
Játssz a hajával. =)
Adj neki virágot - ok nélkül.
Hagyd hogy a karjaidban aludjon el.
Énekelj neki - nem számít hogy mennyire rossz a hangod. :D
Táncolj vele - még akkor is ha nem szól a zene.
Puszild meg a homlokát :)
Nézz a szemébe & mosolyogj. :)
Mondd el neki hogy mennyire gyönyörű. 

A szerelem olyan, mint a hullámvasút; először félsz felülni rá, de mikor vége, azt kiáltod: menjünk még egyszer :D 

"Azt mondod meghalnál a szerelemért, de semmit nem tudsz a halálról, és soha nem voltál még szerelmes." - Trója, Hektór

Minden nap várom, hogy írj,
Ha eljön az este, Várom, hogy hívj. 
Ha nem jön levél, szomorú vagyok 
Ha nem hívsz, sírva alszom. 
Hiányoznak kedves szavaid, 
Hiányzik a hangod. 
Szeretnélek megismerni, 
De tudom, hogy ez csak álom. 
Én nem olyan vagyok, mint más, 
Nekem csak álom jut, semmi más. 
Álmodom ébren, 
Álmodom, ha alszom, 
De a gondolatom, Mindig nálad jár. 
Más a te világod, Más az enyém, 
De bennem mindig él a remény. 
Hiányzol nagyon... 

Lelkem újra él, 
És fáj ha rád gondolok, 
Mert nem vagy velem. 
Kő szívem újra dobog, 
Mert megszerettelek 
És hiányzol nekem. 

--♥Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?♥-- 

A mesékben harcol értem a hercegem, de te csak játszottál, én elhittem neked..

Tényleg nem értemMiért fáj mindig a szívem????Nem tetszek én senkinek,Pedig nem vagyok csúnya nőnek.Azt mondták szép vagyok főleg a szemem,De mégse talál meg soha a szerelem.Sokszor van közel hozzám de elillan s ennyiUtánna meg hagyhatom a szívem fájni...Segíts istenem hogy megtaláljam az igazit,Kérlek had éljek boldogan míg az élet el nem múlik. 

Kettőnkről szólt egy tánc az éjben,
És tudtam nincs tovább...
Nekem ott aki véd, aki vár, aki félt,
Nem történt semmi más... 

Néhanapján önveszélyes,
Mert elfelejti mi az élet - jaj.
De kár, egyedül nem tudja mi az a boldogság. 

Törj ki a kiszabott keretből,
hogy önmagad lehess,ne egy az ezerből!
És éld úgy szívből az életed,
csak így lehetsz az, aki ma mindent megtesz! 

Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád, 
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, és ha néha megszédít a világ, tudd, hogy 
Játék az egész! 

Lerajzoltam a képedet ~ elégettem ~ utána tudod mit éreztem?
fájdalmat ~ és azt hogy te többé soha nem lehetsz az enyém. :( 

Van egy apró, elvarázsolt, külön kis világ. Ami csak a tiéd és csak az enyém; a miénk... a kettőnké... közös. 
Csak te érted, és csak én értem, csak mi. Ketten. Más senki ezen a földön. 
Saját Napunk - a szeretetünk - ragyogja be, saját csillagaink - a mosolyaink - díszítik az egét. A Hold, mely éjszaka világít a bizalom kettőnk között. 
A levegő, mely nélkül meghalnánk - a tudat, hogy létezel nekem és hogy létezem neked. A víz, mely életben tart: a sok kedves szó, melyekkel egymáshoz szólunk. 
Mindezek együttesen táplálnak minket, és bennünk egy érzést: barátok vagyunk mindörökké! 

Összetörni nem fogok, azt nem lehet, várnak a mindennapok. 
De ha nem hívsz, meghalok, ha nem vagy mellettem folyton csak sírok.
Mi lett a józansággal, hol van a földhöz ragadt lány?
Egy idegen, aki most vagyok, egyedül minden perc annyira fáj. 

~Bilincsben jár az igaz szerelem:))*

Szép vagyok, okos, igazságos, 
jószívű, és barátságos, 
erős vagyok, nagyon kemény, 
csodálatos, mégis szerény...
Tanult vagyok, nagyon művelt, 
tökéletes, mégsem öntelt.
Bátor vagyok sérthetetlen, 
győztes típus verhetetlen!
Miért? mert... megtehetem! 

" Az élet sok szempontból olyan mint a foci: A problémákkal szembe kell néznünk, félelmeinket le kell győznünk és akkor kell betalálnunk a kapuba,mikor gólhelyzetbe kerülünk." 

~ Nincs szükséged jelmezre és szuper erőkre ahhoz hogy az én hősöm legyél 

"...csak egy pókhálószál tart életben. Elég egy semmiség, egy egyhe fuvallat, a dolgok arasznyi elmozdulása, és az, amiért az ember imént még az életét áldozta volna, egyszerre csak tartalmatlan butaságnak mutatkozik."

Lehetek csinos, vonzó, s szép,
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép, 
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, rendes, 
Lehetek tudásod boldogságod bölcsője, 
Lehetek gondolatod, szavad őrzője, 
Lehetek egy fénylő csillag feletted, 
Lehetek egy barát ott meletted,
Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut, 
Lehetek az, ki nélkülem is ugyanoda jut, 
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed, 
De semmi nem leszek ha ezt észre nem veszed!  

..A madarak csinálják, a méhek csinálják, a lepkék csinálják. Csináljuk mi is? ÁÁÁ hagyjuk! Úgy sem tudunk repülni!  

Születtem, éltem halálomig, de végig ember voltam, aki mindig csak álmodik! „

» ... Kicsit Romantikus wagyok, mert szeretek álmodozni... Kicsit őrült, mert walóra is wáltom őket... 
Szerelmes, mert nagyon tudok szeretni...Kicsit szomorú, mert csalódtam is már, és kicsit erős, mert talpra tudok állni... « 

"...Van úgy , hogy megfeszülve erőlködsz...
Úgy kell énekelned, hogy ne érdekeljen, kapsz-e érte pénzt,
Úgy kell szeretned, mintha sosem bántanának,
Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne,
Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen."

"Mi van az emberek között?... Maga nem tudja még, hányféle kapcsolat van, az emberek négy-öt fogalommal gondolkoznak, van barátság, szerelem, rokonszenv, bizalom... De van más is, aminek nincsen neve. Van titkosabb és érthetetlenebb kapcsolat is, ami nem barátság, nem is szerelem, s mégis olyan forró és eleven, hogy nem lehet kitérni előle." 

"Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom, 
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom. 
Ha boldog vagy, veled nevetek, 
Ha szomorú, veled szenvedek. 
Ha sírsz, könnyezem én is. 
Ha kacagsz, kacagok én is. 
Ha gondod van, segítek megoldani, 
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni. 
Ha nem vagy velem, én féltelek, 
Ha hazaérsz, fellélegezhetek. 
Ha ellenség jön, én megvédelek, 
Ha kell, életem adom érted. 
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek, 
Ha szeretsz, viszontszeretlek. 
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak, 
Nem fogok változni én sem, ne akarjad. 
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted, 
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!"  

Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni! 

Érezted már? Valaha, bármikor? Azt mondják, nem is tud fájni... ennél nagyobb hazugság nincs is a világon. 
Kettétépi a tested, kiszakítja a lelked. Felborít mindent, amiben hittél, kirántja a lábad alól a talajt, és a szemedbe kacag... Mint késszúrás, ezerszer egymás után merül a testedbe minden szó, és a szív sajog tőle, befelé vérzel. De a test kínjával szemben itt nem tudsz elvérezni, nincs enyhülés, nem jön a fogvacaogtató hideg, a megváltó elmúlás... csak az üres kín marad, a bíborvörösen lüktető fájdalom, a vakító fehér bizonytalanság. 

Ki vagyok én?
legártatlanabb angyalod, vagy a legkísértőbb démonod. 
A barátod, vagy az ellenséged.
A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed, vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel.
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni, vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lehet a Tiéd.
Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell, vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged.
A pillangók, amik a hasadban repkednek, vagy a könnycsepp, ami az arcodon lepereg.
Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll!"

„Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid - remélem, te tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken ledöbbensz. Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél. Remélem találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz elég erőd hogy újrakezdd." 

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek. Repkedtem a boldogságtól, de volt, hogy teljes erővel mentem a falnak. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól, közben féltem, elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra. A végén elvesztettem, de túléltem! És még most is élek.! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. Élj!! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon. 

"Talán csak egy lányt... 

Talán A lányt... 

Talán egy barátot... 

Talán egy régi szerelmet... 

Talán a múltat...

Vagy esetleg a jövőt... 

Esetleg a szerelmet... 

Talán egy ismerős figurát... 

Talán a legnagyobb ellenséget... 

Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz... 

Talán azt, akit a legjobban szeretsz...

Azt, aki fájdalmat okozott neked...

Azt, aki mindig melletted van... 

Azt, aki nem szeretett... 

Lehet, hogy egy komoly nőt...

Vagy csak egy szeleburdi kislányt...

Mindenkinek mást jelentek..."

"Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban."

"A büszkeségünk gyakran közbelép, pedig nem szégyen valakit vonzónak és jó társaságnak találni! Még akkor sem, ha ő nem kedvel téged. Nem kell arra várnod, hogy viszontszeressenek. Bejelentheted nekik: "Fantasztikusnak talállak! Függetlenül attól. hogy mit gondolsz rólam, én nagyon kedvellek!" 

"Próbáltál már félhomályban beszélgetni valakivel? Nem a szerelmeddel, de akár a barátoddal is! Mondjuk észrevétlenül leszállt az este, és besötétedett. Érezted, hogy őszintébb lettél? Érezted, ha valaki villanyt gyújt, hirtelen megváltozik közöttetek minden? Nem a szemeteket, a lelketeket vakítja a fény! Érezted, hogy a villany-fény valami meghittséget ver széjjel? "Jaj, oltsd el, olyan jó volt idáig sötétben beszélgetni!" Sötétben a lélek könnyebben válik meztelenné." 

Mi az élet? Szerelem! Mi a szerelem? Csók! Mi a csók? Gyere ide ésmegmutatom! 

Az életem felborult, de még élem az álmaimat. 

"Inkább megéri merészen dönteni, és vállalni a hibázás kockázatát, mint hosszasan habozni, és túl későn megtalálni a jó megoldást." 

"Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár? Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?"

A szánkó lerobbant, a rénszarvasok itt hagytak! A bokám kibicsaklott, a krampuszok kurváznak..
az idén már nem megyek sehova! Üdv: Mikulás! 

csak Neki, a legfontosabbnak engeded meg, hogy porig alázzon. És mikor ott lent fekszel és érzed, hogy a kimondott szavak, mint férgek emésztik a lelked, mikor megpróbálod talpra állítani nyamvadt tested, akkor néhányan körbeállnak és nevetnek, mert nem érthetik meg, Te így is szereted. 

lehetne akár valóság. Hisz én is állhatnék ott, rettegve, anélkül, hogy tudnám, mit vétettem.

És, ha egyszer ott leszek... megbénulva a forgatag közepén lenéző szemek és gúnyosan kiejtett szavak hálójában. Az idő, mintha megállna, én pedig csak menekülnék a tömegből. Keresem a kiutat, de körülvesznek. Valami repül felém. Nincs időm lehajolni. Kemény ütés éri jobb vállamat. A sebzett testrészemből áradó fájdalom próbál kicsikarni legalább egy apró nyögést. De tartom magam. Durvák az emberek. Félek tőlük. Vádolnak, hogy hibáztam.  

„Igyekezz úgy élni,hogy mindig jusson időd:
-nevetni...mert ez a lélek legszebb zenéje;
-olvasni...mert ez a kötelesség alapköve;
-dolgozni...mert ez a siker ára;
-játszani...mert ez az örök fiatalság titka;
-szeretni...mert gyógyítja az embert;azt is aki adja,azt is aki kapja;
-mosolyogni...mert ez az arc legszebb ékszere;
Most mindezekre együtt...
...mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet."

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül... váratlanul. 

"Tudod ez az egész így nem ér. Néha el kellene küldened, messzire. Mert ha te kérnél, elmennék. A világ végére is. El kellene küldened, hogy ne érezzem, milyen mikor magamra hagysz, hogy ne tudjam meg soha, milyen mikor becsapod az ajtót, és megtiltod, kövesselek. Ha megkérnél, én elmennék. Még az éjjel kisétálnék, hangtalanul, búcsú nélkül. Elmennék messzire, ha azt szeretnéd. De az ajtót nyitva hagynám, az úton végig nyomot hintenék. Neked, hogy megtalálj és nekem, hogy visszatérhessek." 

Amikor keresel, a jövő a fontos, a cél a fontos. És amikor nem keresel, nincs más, csak a jelen pillanat. Nincs jövő, ezért nem tudsz halogatni sem - nem mondhatod: "Holnap leszek boldog.A szerelem mindig MOST történik.

.. a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele.Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált. 
~Paulo Coelho~ 

Miért nevetek kívül,mikor belül félek?
 Miért érzem úgy hogy már semmit sem érek?!

Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk?
amikor álmodunk? amikor csókolódzunk?
mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak.
Ha becsukom a szemeim, téged látlak.

Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs.

Hogyan bizonyítanád be egy hernyónak, hogy belőle is válhat pillangó?

A férfi mindig azt akarja, hogy ő legyen a nő első szerelme. Ez a férfiak ügyetlensége.
A nőnek finomabb ösztöne van: ő a férfi utolsó szenvedélye akar lenni!

Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő.

Most picit fáj a szívem
most picit hiányzik ami elmúlt régen,
most nem azt teszem,amit tenni akarok,
most nem az vagyok,aki lenni akarok! 

Sokszor futunk a sorsunk után, de nem látjuk a jövőt.

Sokszor gondoljuk, hogy jó lesz. De közben minden összedől.

Ez mindenkinek fáj! Te is tudod jól...

Tehát ne okozz fájdalmat, bármerre kóborolsz.

A sors legyen bármilyen mostoha, szereni megtanít, de feledni soha!

Sajnálom hogy ez lett, de belátom mostmár,
De már késő te elindultál tovább.
Ha akkor neked nyújtom kezem, s nem másét kérem,
Boldog lehetnék mert most itt lennél vélem. 

Most látom csak be, vétettem de nagyot,
Ez a döntés szívemben nagy nyomot hagyott.
Kűzdöttem valakiért, kiért nem is kellett volna,
De valakit otthagytam a földön kuporodva. 

Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég

A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért

Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idő

Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövő?

Mondj egy mesét, ahogyan régen, csak ennyi kell

Ez a tűz örökkön ég, semmi nem dúlhatja szét..

Múltkor azt álmodtam, hogy léggömbök nyílnak a fűben. Leszakítottam őket,és elpukkadtak. Sírtam. De színes könnyeket... 

Nem tudom, mikor látlak újra téged,de bevallom neked, már most nagyon félek.

Azt se tudom, te jössz, vagy én fogok menni, azt se tudom, akarsz-e majd velem lenni.

Nem tudom, mit mondok majd akkor neked ,vagy hogy megmerem-e fogni majd a kezed.

Nem tudom, hogy fogok a szemedbe nézni, nem akarnám a múltat újra felidézni!

Tudnod kell, hogy most a múlt a boldogságom és hogy nem ez lesz az utolsó vallomásom.

Lehet, hogy ilyen múlttal nem lesz boldog jelen, s akkor rájövök: hiába vagy újra velem.   

„Ha már nagyon nagy lánggal él a szenvedély, akkor jöhet a szex, hogy befejezze a táncot, de soha nem az övé az első lépés." 

Nem akarok tőled semmit, mégis várom a pillanatot, mikor újra láthatlak. Menekülök a férfiak elől, s a végén a te karjaid közt találom magam. Mi történik velem? Mi ez a furcsa kettős érzés?

Egy pillanat, egy mozdulat,
az álomkép gyorsan szétszakad

Remélem csak álmodom
a leveled egyedül olvasom.

Hát ennyi volt...

Üres maradt egy képkeret,
nincsen más, csak a képzelet.
Lépteid nem hallhatom
fáj nagyon , nincs már több alkalom.

Nem kell, hogy visszatérj, nem várlak már.

Nincs több lehetőség.

Nincsen már...

Amit nem mondhatsz ki szavakkal,
amit csak szemedben látok,
ahogy összefonódnak vágyaink,
ahogy összesimulnak az álmok.
Ahogy várlak, az izgalom,
minden új vágy, régi fájdalom,
üres termek, nagy fehér falak,
a pillanat mikor megláttalak,
te vagy nekem az egyetlen.
A mindenem.

Oldal: idézetek3*
Dóricíí oldala*-* - © 2008 - 2025 - doricioldala.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat