Számomra megszûnt minden, mi fontos volt nekem. Mert elvesztettelek és most nem vagy itt velem.A víznek fodrán megszûnt a nap csillogása. A csillagoknak az égen elhalt a ragyogása.A madarak a fán mind csöndben ülnek. A jó dolgok az életben mind kikerültek.Szemedben a csillogás, a fény megszûnt. A szerelmed irántam már rég kihûlt. Az a tûz, ami eddig éltetett engem. Most elemészt és tarlóvá lettem. A szavaid, melyeken olykor elkalandoztam. Már nem jelentenek semmit, csak mély fájdalmat! A szellõ, melyolykor simogatta arcom. Mint mikor hozzám értél, ez volt az álmom...Felébredtem, és fáj az ébredés,Szeretném, ha sikerülne az újrakezdés!Háát ezt gondolom mindenki hallotta már:)

Hogy mit jelentesz nekem?Már sokan kérdezték válaszolni nem tudtam,hisz nem értettem még.Tudtam,hogy nélküled üres az életem de azt hittem ettől még boldogan élhetem.Idővel rájöttem mennyit érsz te nekem.Ha most kérdezné valaki mennyit érsz te nekem,már tudnám a választ,mert te
vagy az életem.

 Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett. 

"Te is azt
hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon
áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a
halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is
éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen
embertelen a szenvedély?... S talán nem is szól személynek, csak a
vágynak?... Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig
csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz,
de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége,
mely hozzákötöz?"

Ülök a csendben és hallom a hangodat, a tükörbe nézek, 

de nem látom önmagam. Keserű szavak csak ennyi, 

ami maradt egy keserű emlék s pár múló pillanat.

 Szememből elhullik egy apró könnycsepp, tudom, 

hogy nélküled mindek sokkal könnyebb. 

De belül szívemet széttépi a bánat, nincs egy árva szó sem,

 mely elhagyja a számat. Ha te elmész nekem senki, 

sem marad, ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.

 Te nem látod mit is élek át, lelkem egyetlen segélyszóra vár,

 hogy kiemelj ebből a sötét tengerből, hogy azt mondhassam 

te vagy a megmentőm. Szeretném azt érezni újra, 

hogy szeretsz, szeretném kezemmel fogni a kezed. 

Reménykedve nézek szét a szobába, szemem téged keres 

az esti homályba. De érzem nincs több remény, 

tudom többé már nem vagy az enyém. 

Hiányod széttörte lelkemet, most már tudom, elvesztettelek.

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rámnéz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem.Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölelel érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja,köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolg, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit... El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rám mosolyog, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..."

Anyu!!

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra.Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt.Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad.Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem.Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van.A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult.Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén!Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába.De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott.Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott.És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie!Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek, siess!Hogy történhet ez meg velem?Az életem kipukkan, mint egy lufi!Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem.Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam.Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek.Valószínűleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu.Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni!Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi!<br Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom.Ő meg csak néz rám hülyén!Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu.És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor.És ha már a mennyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet.Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom.Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek.Kérlek ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó kérdésem, Anyu: Nem én vezettem részegen, miért nekem kell most meghalni???

Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt,és rákos volt. Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni. A lány megkérdezte tőle: segíthetek? Erre ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett ki és mondta,hogy ezt kéri. A lány kérdezte hogy becsomagolja-e, mondta a srác: Igen. A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t. És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CD-t.Egy idő után vett egy szekrényt a sok CD-nek. Meg akarta hívni a lányt, úgyhogy egyik nap otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával. Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta hogy a srác épp aznap meghalt. A lány mesélt a CD-kről, és az anyukája megtalálta a szekrényben a sok-sok CD-t becsomagolva.Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt? És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt. Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze neki. Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, ami előtt túl késő lenne. Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra. Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet. Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz. És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, és családodhoz, mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, ami ma vagy. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma bármilyen sok is jusson - véges.

Vidám forgatagnak a kellős közepén találkoztam vele éjeknek idején. Magas karcsú alkat; haja rövid, barna; s így szólt hozzám: -Kislány, szabad vagy egy táncra? Kimondani alig tudtam én az igent, táncoltunk, mi voltunk ki semmit nem pihent. Szeme égő tűzként parázslott s rámnézett sokszor, s mindannyiszor őszintén nevetett. Álomszép este volt, az órák így teltek, búcsúzóul így szólt a fiú: -Szeretlek! Három hónap telt el azóta, oly hamar, akár egy pillanat, mi sietni akar...Gyakran találkoztunk, egymást úgy szerettük, míg a tragédia el nem vette tőlünk. Egy tavaszi napon hazafelé mentem, boldogságban úsztam, ő jött velem szemben! Inteni akartam, hisz ő már messziről intett nekem, ekkor kitértem hitemből! Láttam valakit, kezem nem emeltem már, hisz az övét fogta egy másik lány! Éreztem hogy már könny borítja el szemem...Így szeret ő engem? hogy ezt teszi velem? A kanyarban feltűnt egy autó, és érzem az úttestre lépve, hogy ez lesz a végem! Többre nem emléxem, s mikor feleszméltem, láttam hogy csomóan állnak körülöttem. Csak épp azt nem láttam, akit úgy kerestem, akkor látom csak: egy test fekszik mellettem! igen, ő volt, aki saját testével védett meg engem, s most küszködik sebével Alig volt már benne élet, de még így szólt elcsukolva: -Az a lány a húgom volt! És a szeme már a végtelenbe nézett, arca megrándult, mint aki épp nevet. Nem tudta senki, hogy halállal küszködik, s e harcban a halál győzedelmeskedik. Gyönyörű szemével még egyszer rám nézett, reszkető kezével engem megérintett. Utoljára szólott, - hangja is reszketett:-Gondolj akármit, én akkor is szeretlek! Mardos a keserű önvád, örökös gyász az életem, hisz volt egyszer egy fiú ki eme szavakkal búcsúzott és halt meg:-Gondolj akármit, én akkor is szeretlek!

Oldal: történetek:)*
Dóricíí oldala*-* - © 2008 - 2025 - doricioldala.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat